gabonasikló

Én kérem, nem akartam soha kígyót

Nagyon kígyó

Azt mondják a legjobb történetek mind úgy kezdődnek, hogy „nagyon berúgtunk”. Hát azt nem tudom, hogy ez nagyon jó történet-e, de így kezdődik. Ugyanis berúgtunk. Négyen srácok feljöttünk a lakásomra, ahol ketten laktunk Tibivel akkoriban és az az elvetemült elkezdte még kínálgatni a tatája pálinkáját, amit mi adott állapotunkban már meg se éreztünk és mind elpusztítottunk. Itt már elég régóta „baj” volt, és az igazi baj még csak most jött. Ugyanis valahol a nagy összeborult Kárpátia énekelgetésben – ének, a szomszédok vitatkoznának – sikerült levernünk Tibi terráriumát, vele a békésen szendergő gabonasiklójával együtt. Azért azt tegyük hozzá, hogy ez a terrárium nem két grammot nyom. A „levernünk” talán nem is a legjobb kifejezés, három összeborult ember támaszt vesztett súlya kellett hozzá, hogy ripityára törjük az egészet. Itt egyszerre nagyon sok dolog történt. Barni „felpattant”, majd fékevesztetten kimenekült a konyhába, mert ő fél a kígyóktól. Mondjuk gabonasikló, de az mindegy. Feri szintén elhagyta a terepet, mert miután ő került közvetlen kontaktba a terráriummal, neki vérzett a keze – utólag kiderült, hogy olcsón megúszta, de akkor még be voltunk tojva, hogy ömlik a vér a kezéből. Ketten Tibivel meg kajtattuk a siklót, aki köszönte szépen, de elkívánt minket mindenhova és ösztönösen bújt valami sötét zugba. Két részeg férfi elszabadult siklót … Tovább