gabonasikló

Én kérem, nem akartam soha kígyót

Nagyon kígyó

Azt mondják a legjobb történetek mind úgy kezdődnek, hogy „nagyon berúgtunk”. Hát azt nem tudom, hogy ez nagyon jó történet-e, de így kezdődik. Ugyanis berúgtunk. Négyen srácok feljöttünk a lakásomra, ahol ketten laktunk Tibivel akkoriban és az az elvetemült elkezdte még kínálgatni a tatája pálinkáját, amit mi adott állapotunkban már meg se éreztünk és mind elpusztítottunk. Itt már elég régóta „baj” volt, és az igazi baj még csak most jött. Ugyanis valahol a nagy összeborult Kárpátia énekelgetésben – ének, a szomszédok vitatkoznának – sikerült levernünk Tibi terráriumát, vele a békésen szendergő gabonasiklójával együtt. Azért azt tegyük hozzá, hogy ez a terrárium nem két grammot nyom. A „levernünk” talán nem is a legjobb kifejezés, három összeborult ember támaszt vesztett súlya kellett hozzá, hogy ripityára törjük az egészet. Itt egyszerre nagyon sok dolog történt. Barni „felpattant”, majd fékevesztetten kimenekült a konyhába, mert ő fél a kígyóktól. Mondjuk gabonasikló, de az mindegy. Feri szintén elhagyta a terepet, mert miután ő került közvetlen kontaktba a terráriummal, neki vérzett a keze – utólag kiderült, hogy olcsón megúszta, de akkor még be voltunk tojva, hogy ömlik a vér a kezéből. Ketten Tibivel meg kajtattuk a siklót, aki köszönte szépen, de elkívánt minket mindenhova és ösztönösen bújt valami sötét zugba. Két részeg férfi elszabadult siklót keres című jelentünket követte a megkerült sikló aggódó vizsgálgatása, mert ha a Ferinek úgy vérzett a keze, akkor mi lehet Pamaccsal? Pamacs a kígyó. Tibinek ilyen sajátos a humora. Pamacs hálaégnek sértetlenül megúszta, bár azért másnap Tibi elvitte állatorvoshoz a biztonság kedvéért. A mázlink az volt, hogy Tibi eltette a régi terráriumot és a lámpa is megúszta a zuhanást, úgyhogy sebtében egy nem túl szép, de „lakható” menekülttábort összehozott őpikkelyességének. Feriék közben elindultak a sürgősségire, Tibi meg dohogott és hirtelen nagyon józanul viselkedett. Én ott álltam, mint egy igazi balfék, és esküt tettem neki, hogy segítek holnap új terráriumot venni. Nem tudtam még, mire vállalkozom.

Bdg_zoo_terrarium_8_01-2015

Terráriumot nem vettünk

Reggelre már tudtuk, hogy Feri pár öltéssel megúszta. Addigra már inkább röhögtek a dolgon, meg alapvetően közösen hoztuk össze a hülyeséget, úgyhogy felajánlottuk, hogy összedobjuk a terrárium költségeit. Tibi arca kísértetiesen felderengett, és emlékeztetett rá, mit ígértem. Én naivan helyeseltem, és ekkor jött a hidegzuhany, nem venni, építeni fogjuk a terráriumot. Szóval nem az történt, amire én számítottam, hogy mint egy normális terráriumvásárló ember bemegyünk egy állatkereskedésbe, rábökünk egy szépen berendezett darabra, hogy azt kérem, csak gyík nélkül, és kész. Ehelyett elmentünk a barkácsboltba. Vettünk hungarocellt, gipszet, meg csempe fúgázót – itt Tibi akkurátusan hasonlítgatta a színeket vagy negyed órán keresztül – aztán átmentünk a hobbiboltba akril festékért – itt ismét negyed órás színpaletta hasonlítgatás után fizettünk csak. Én már kész voltam. Egy dolgot vettünk rendeltetésszerű helyen, az maga a terráriumüveg volt. De aztán mégsem, mert neten olcsóbb. Nem tudom, szándékosan nézegette-e újabb negyed órán át a különböző üvegtéglatesteket, hogy aztán mégse itt vegye meg őket, de én már éhen akartam halni, hovatovább még erősen másnapos is voltam. Szereztünk kínait, otthon ő a Petnet weboldal felhasználójával sebtében berendelt egy terráriumot, pár növényt, mert egyet, kettőt ki kellett dobnunk, meg, ha már nagyobb terráriumba költöztetjük Pamacsot, akkor egy műkoponyát is, azt már mióta akart. Nem szóltam inkább.

Az építőmunkálatok

A petnet.hu rendelés azt hiszem, már másnap megérkezett, én vettem át, mert Tibi akkor volt Pamaccsal az állatorvosnál. Teljes boldogsággal fogadta a hírt, hogy itt a pakk. Ráértünk, úgyhogy aznap délután meg is építettük a terráriumot. Hát, nagyrészt ő építette, én meg segédkeztem. A hungarocellt kiszabta, a háttérpanel után behátterezte félig az oldalakat is. A maradék hungarocellből meg nekiállt legózni mindenféle elemeket, amiket aztán ide oda ragasztgatott. Ez sokkal tovább tart, mint az elmondás alapján sejthető, mert Tibi hosszú hümmentésekkel tarkítva előbb mindegyik hungarocell darabkát bemérte és latolgatta, hogy fél milliméterrel balrább vagy jobbrább, hogy mutatna. Utána jött, hogy kanállal mélyedéseket meg kerek formákat kapirgáltunk a hungarocellbe. Én nem gondoltam volna, hogy ezt el lehet rontani, de párszor rám szólt, hogy dolgozzam el jobban az éleket. Megfélemlítve kapargattam.

corn-snake-573481_1920

Gipszelés

Az akkurátus Tibis tempót kicsit fel kellett turbózni, ugyanis a modellezőgipsz nem vár, de köt, mint állat. Akkor végre otthagytuk a művet száradni, aztán gipsz, száradás, még egy gipsz, még egy száradás után már napokkal később lett. Tibi itt megbízott, hogy vigyem fel az egészre a csemperagasztót, mert ő aznap éjszakás. Mint utólag megtudtam, itt utánrendelt a Petnet webáruházból még néhány vitamint az állatorvos utasításai szerint. A tőlem telhető legnagyobb precízióval dolgoztam, mire én megjöttem melóból viszont mégis az a kép fogadott, ahogy korrigálgatja a tegnapi művemet. Mindegy, ezzel is elégedett lett, aztán egész este akril festékkel pingált különböző mintákat. Én kreatívabbnál kreatívabb ötletekkel próbáltam segíteni, ebből a barlangrajzos javaslatom meg is valósult – a gangszta Pamacs graffiti dekor vonalat megvétózta.